Song for Fifty by Murray Gold

Song for Fifty Lyrics
By Murray Gold

As I stand here waiting for my time to come, I follow in your footsteps, I follow when you run

From the Jaws of disaster, from a planet besieged by deadly ancient foes

And you still make me smile when you stop and turn and say. ‘This is a creature we can understand, a living being it is just being If we could find what’s on its mind then perhaps

We might survive.’

And as we stumble down our slow road I can’t but wonder what would it be like. To run away with you through time, where would we go who might we find. But on we go, cutting our paths, only one way, one day ot a time, while you embrace the universe, spinning your way on the fast road, limitless endless.

So my dear friend you’re getting kinda old now (or maybe we are). And now our children watch you do the deeds we marvelled at wondered at. From the jaws of disaster, from a planet besieged by deadly ancient foes.

It’s not the end yet there is no end.

Fumbling and bumbling while all around is crumbling and stumbling through time like you’re a mad man still it’s humbling to watch you reconcile divergent creeds without succumbing to the lure of weapons, force or greed you only use intelligence and jokes and charm.

Happy birthday. Doctor. You.

Song for Fifty Dalszöveg
By Murray Gold

Ahogy itt állok, és várom, hogy eljöjjön az én időm, lépteid nyomában haladok, követlek, ha futsz

Szörnyűségek szorításából, egy bolygóról, melyet halálos ősellenségek ostromolnak.

Te mégis meg tudsz mosolyogtatni, amikor megállsz, megfordulsz, és azt mondod: ‘Megérthetjük ezt a lényt, ez is csak egy élőlény, ha rájövünk, mi jár a fejében, talán túlélhetjük.’

Ahogy haladunk lassú utunkon, belegondolok, milyen is lenne, elfutni veled az időben utazva, hová mennénk, és mit találnánk. De indulunk is, utat törünk, csak egy út van, egy nap, egy időben, ahogy átöleled az univerzumot, gyors utad töröd, a korlátlan végtelent.

Hát, kedves barátom, kezdesz már öregedni (vagy lehet, hogy csak mi). Most a gyermekeink nézik tetteidet, melyekben mi gyönyörködtünk hajdanán. Szörnyűségek szorításából, egy bolygóról, melyet halálos ősellenségek ostromolnak.

Ez nem a vég, mert nincs is vég.

Matatsz és hablatyolsz, míg körülötted minden széthullik, úgy csörtetsz az időn át, mint egy őrült, mégis oly megtisztelő nézni, ahogy összekötsz különböző elveket, anélkül, hogy fegyverekre, erőszakra vagy kapzsiságra kényszerülnél, csak az intelligenciádat, vicceidet és sármodat használva.

Boldog születésnapot, Doktor, Te!